2021.09.10. – Tőkeportál saját tartalom

Miniinterjú sorozatunk előző részében Vitkóczi Éva került bemutatásra, most pedig 5. mentorként Szabó Gyula válaszol a kérdéseinkre. Gyula vállalatfinanszírozási szakértő, jelenleg Senior Internal Auditorként tevékenykedik az MGV Zrt.-nél. Pénzügyi és üzleti kérdésekben tett ajánlásaival a cég zökkenőmentes és hatékony működéséhez járul hozzá. A pénzügyi szektorban szerzett sokrétű tapasztalata alapján a pénzügyi tervezésében, megtérülésszámításban, a piaci és működési kockázatok azonosításában és elemzésében tud többek között segíteni.

Valóban, audit és pénzügy területen dolgoztam az elmúlt 20 évben. Az internal audit lényege, hogy az adott cég működését megértsük, és így be tudjuk azonosítani a működésben rejlő működési, pénzügyi, informatikai, jogi, de akár a stratégiai kockázatokat is. Röviden azt mondanám, hogy „felderíteni a szekrényben levő csontvázakat”, tudatni a menedzsmenttel, hogy ott vannak és számszerűsíteni a hatást, ha kidőlnek.

Ez tényleg nagyon sokrétű feladat, szerintem egy internal auditornak olyan szintű tudása és rálátása van a cégre, mint a felsővezetésnek. A gyakorlatban alaposan előkészített interjúk során végigbeszéljük a cég kulcsembereivel a működést, célokat, stratégiát, fejlesztési terveket, esetleg erőforráskorlátokat, ezáltal „letapogatva” az adott területet és így megismerve a folyamatot, az abban rejlő kockázatokat és a kontrollkörnyezetet, ami biztosítja, hogy a kockázatok megfelelően vannak kezelve, nem „borul fel” emiatt a cég. Például egy üzleti tervben szükségképpen jelenlévő becslések mennyire megalapozottak, alátámasztottak, konzisztensek. Nincs-e túl nagymértékű kitettség egy adott ügyfél, szállító vagy kulcsember irányába, tudatában van-e ennek a menedzsment és vannak-e elképzeléseik egy kedvezőtlen kimenet kezelésére (pld. egy kulcsbeszállító jelentős mértékben csökkenti a tevékenységhez szükséges inputot, vagy nincs-e túl nagy tudás, ismeret felhalmozódva egy kulcsfiguránál, aki ha távozna a cégtől, „megállna az élet”, stb.).

Alapvetően az audit célja hasonló minden cégnél, de természetesen a hangsúlyok máshol vannak. Egy nagy cégnél, ami nagyon szigorúan szabályozott és nagymértékben automatizált ott a rendszerek megbízható működése kulcskérdés lehet, míg egy kisebb cégnél többek között a növekedéssel együtt járó problémák a legfontosabbak (pld. a menedzsment tudja-e kezelni működésben, erőforrásban, cégirányításban ha „igazán beindul az üzlet”).

Azt gondolom, hogy ez szinte egy természetes folyamat, hogy az ember az évek során felhalmozott tudást, tapasztalatot átadja azoknak, akiknek kipattant „az” ötlet és erre tesznek fel éveket az életükből, de nem feltétlenül van meg az a tapasztalat vagy éppen a szükséges távolságtartás, rálátás (hiszen ebben élnek), ami segíthet abban, hogy sikeres legyen a startup.

Ezért rövid keresgélés után rátaláltam a Tőkeportálra és rögtön megtetszett ez a közösségi finanszírozási koncepció, és az annak szerves részét képző mentor szerep. Nekem úgy tűnik, hogy a közösségi finanszírozás sikere szinte elkerülhetetlen, amint azt a környező országok (Csehország, Baltikum) példája is mutatja. Ahogy az olajár emelkedése sem áll meg a határnál, meggyőződésem, hogy a crowdfunding is részese lesz a tőkepiacok mindennapjainak, méghozzá a közeljövőben. Ezért is szálltam be a Las Vegan’s kampányába magam is, mert ez egy egyszerű, direkt befektetési eszköz ahhoz, hogy egy ígéretes startup cégbe még egy korai fázisban be tudj szállni.

• Talán a leggyakoribb a tervezett expanzió időbeni lefutásának túlbecslése, azaz nem reális a növekedés mértéke abban a mértékben, ahogy tervezik. Nem azt mondom, hogy nem lehet elérni a célszámokat, csak mondjuk nem 5 év alatt, hanem csak 8 év alatt. Nyilván egy megalapozott terv iparági benchmarkok alapján készül, de azért a startup világban szerintem elég nehéz megfelelő benchmarkot találni, amit egy az egyben lehet alkalmazni. Nyilván segít, ha készül egy pesszimista/reális/optimista forgatókönyv illetve egy érzékenységelemzés, ami megmutatja, hogy a kulcsmutatókra (profitra, megtérülésre, saját tőkére, stb) az adott változó milyen mértékben hat, így látszik, hogy „mi fér még bele és mi nem”.
• Előfordulhat, hogy az üzleti tervben nincsenek felismerve vagy kellőképpen kezelve a „driverek”, azaz hogy egyes költségtételek milyen inputtól függenek, mik is vezérlik. Például fixre van állítva egy költségtétel, pedig valójában a forgalom függvényében nő, vagy lehet, hogy egy volumen után ugrás van, tehát nem simán lineáris a változás.
• Devizás tételek esetén az árfolyamkockázat figyelembevétele néha hiányzik, ha materiális a kitettség mértéke, akkor kezelni kell. Fontos, hogy lássuk a számszerűsített mértéket.
• Kifeszített likviditásmenedzsment, illetve vészhelyzet esetén a likviditási pufferek nem megfelelő számbavétele, azaz nem tudjuk, hogy hogyan kezelnénk egy likviditási vészhelyzetet (hitelkeret emelése, követelésmenedzsment, fizetési határidő átütemezése).
• Elég nyilvánvalónak tűnik, de mivel a startupok pénzügyi terve excelben készül (tehát nem valami integrált rendszerben), ezért előfordulhatnak képlethibák, inkonzisztenciák, amelyeket jól definiált keresztellenőrzésekkel – alapvetően a józan ész alapján – ki lehet szúrni.
• Ha több terméke/szolgáltatása is van a startupnak akkor érdemes lehet egy termékszintű profitabilitás kalkulációt is csinálni, amihez persze szükséges, hogy a költségeket valamilyen módszer szerint ráosszuk az adott termékre/szolgáltatásra, beleértve az általános költségeket is. Ezáltal látható válik, hogy milyen az egyes termékek profitabilitása, ami az erőforrások későbbi allokálásában segíthet.

Ha szeretnél Gyuláról még többet megtudni, látogass el a mentorprofiljára.