A hatvanas években nőttem fel, ez az űrutazás hőskora volt, majd’ mindennap jöttek a hírek az űrhajósokról. Az Apolló 11 Holdra szállásakor még nem voltam kilenc éves, de megvallom őszintén, ott ugráltam izgatottan a rekamién, amikor Armstrong kilépett a Holdkompból. Talán itt kezdődött ez az egész. Farkas Berci repülése is nagy élmény volt, ez is ráerősített, hogy a világűrrel kapcsolatos témák nekem fontosak. Űrhajós ugyan nem, de végül fizikus lettem és a világegyetem kutatásával foglalkoztam, az ELTÉn kozmológiából diplomáztam. Ezután Heidelbergben doktoráltam, ahol Eötvös Loránd is tanult. Viszont a gazdasági világ, a versenyszféra is érdekelt, így egy ideig hűtlen lettem a fizikához és a világűrhöz: tanácsadóként bejártam a fél világot, controlling- és beruházásmenedzsment rendszereket terveztem és vezettem be, majdnem minden európai országban dolgoztam, de Szingapur, Kazahsztán és Dél-Afrika is „benne volt a pakliban”.
A világűr azonban csak nem hagyott nyugodni, és a kétezres évek elejétől újra el kezdtem foglallkozni „űrös” témákkal, míg 2008-2009 táján egy bosnyák ismerősöm révén tudomást szereztem a Google Lunar XPRIZE versenyről, ami ráirányította a figyelmemet a Holdra. A GLXP ugyanis arról szólt, hogy a versenyző csapatok magánfinanszírozással építsenek és juttassanak el egy felderítő robotot a Holdra – ebben a kihívásban ott volt a lehetőség, hogy mindkét érdeklődési területemen egyszerre alkothassak!

Igen, a GLXP versenye volt az „indíték”, a kiváltó ok. De engem az is motivált, hogy mutassuk meg, hogy egy kis ország mint Magyarország is el tud jutni a Holdra! Máig ezen dolgozunk a csapatommal, ott akarunk lenni a Holdon, egy új gazdasági terület úttörői között.

A versenyen 28 csapat indult el, ami a szervezőket is meglepte, maximum 10-12-re számítottak. A játékszabályok viszonylag egyszerűek voltak: építs egy robotot, azt juttasd el a Holdra, tegyen meg ott legalább ötszáz métert és küldjön vissza a Földre nagyfelbontású képeket és videókat. Mindezt lényegében állami segítség nélkül, ugyanis a csapatoknak a projektjük finanszírozását is meg kellett oldani. Cserébe az első díj 20 millió, a második hely pedig 5 millió dollár díjazás volt.
Nagyon izgalmas dolgok történtek, és bár a kitűzött célt a 2018 márciusi végső határidőig senki nem tudta elérni, óriási eredmények születtek. Az izraeli SpaceIL csapat például tavaly áprilisban első magánszervezetként sikeresen Hold körüli pályára állította saját fejlesztésű holdszondáját. A teljes sikeről karnyújtásnyira voltak, bár a Holdra szállás a Beresitnek végül nem sikerült, néhány kilométerrel a Hold felszíne felett egy hiba miatt leállt a fékezőrendszer, és az űrhajó becsapódott.

Az izraeliek persze már dolgoznak a következő expedíió előkészítésén, de rajtuk kívül is van még öt volt GLXPs csapat, akik saját fejlesztésű űrhajóikkal a Holdra készülnek.Közülük a japán ispace-t és az amerikai Astroboticot emelném ki: a japánok eddig 128 millió dollár befektetést tudtak „behozni”, és két indítást is terveznek a Holdra 2022-23-ban, míg az amerikaiak már több mint 50 NASA szerződést „zsebeltek be”. Jelen állás szerint 2021 végén idul első expedíciójuk, a Peregrine nevű Hold-űrhajó, míg a Griffin startja 2023-ban várható. Az előbbi egy 80 millió dolláros NASA-megrendelés, míg a Griffin 200 milliót ér az amerikai űrhivatalnak.

A Puli eredményeit önkénteseinek és támogatóinak köszönheti. Az eltelt tíz év alatt már száznál többen is hozzájárultak sikereinkhez, kisebb-nagyobb mértékben. Jelenleg 17 aktív tagunk van, a csoportvezetők a kemény maghoz tartoznak, és munka vagy tanulás mellett dolgoznak akár 40-50 órát is havonta, hogy megvalósítsuk terveinket. A csapat tagjai számos területről érkeztek: vannak köztük mérnökök, fizikusok, informatikusok, de éppúgy megtaláljuk a marketing, PR és jogi szakma képviselőit is.

Alapításunk óta több holdjáró prototípust építettünk, és három nagy terepteszten vizsgáltuk meg ezek működését különböző Holdhoz és Marshoz hasonló környezetben: a marokkói sivatagban, a Hawaii-szigeteki Mauna Kea vulkán lejtőin, és egy alpesi sziklagleccseren, analóg űrhajósokkal is együttműködve.

A Holdra jutáshoz szükséges leszállóegységet mi nem tudjuk megépíteni – az azért egy elég nagy falat, jóval több erőforrás kell hozzá -, így mi a kezdetektől fogva kerestünk együttműködő partnereket, akik felviszik a mi egységünket. Mi a pittsburghi Astroboticcal 2014 óta dolgozunk együtt, és 2016-ban szerződést is kötöttünk arról, hogy a Puli rakományát elviszik a Holdra. Külön öröm számomra, hogy Dan Hendrickson, az Astrobotic vezérigazgató helyettese a következő Kanapé Pitchen online csatlakozik hozzánk!

Maga a holdjárónk a Hold felszínén tud majd „fuvart” biztosítani. Egy olcsó és könnyű, egyedülállóan jó mobilitási képességekkel rendelkező rovert fejlesztünk, amely képes túlélni a szélsőséges holdi környezetet is. A testre-szabható rover képes lesz különféle mérőeszközök szállítását, vezérlését és kommunikációját biztosítani, amelyek fontos szerepet játszhatnak a holdi erőforrások felfedezésében és helyszíni hasznosításában.

Az egyik legfontosabb „kincs” a Holdon a vízjég, amelyből hidrogént és oxigánt lehet előállítani – ez pedig bizony nem más, mint kitűnő rakéta-üzemanyag. Ezért is nagy az érdeklődés olyan technológiák iránt, amelyekkel a Hold felszínén ki lehet mutatni, hol és mennyi vízjég van úgymond a talpunk alatt.

Erre a célra fejlesztettük ki a Puli „vízszaglászóját”, a Puli Lunar Water Snooper-t, amivel nemrég elhoztuk egy NASA-verseny fődíját is. A PLWS képes azonosítani a hidrogént és méri annak a holdi talajban (regolit) lévő mennyiségét és eloszlását. A műszer extrém kis tömege és mérete pedig különösen alkalmassá és bevethetővé teszi, akár egy 2 kg-os holdjáró hasára szerelve is.

A fejlesztések és a Holdra jutás sincs ingyen, a Puli egyik legnagyobb kihívása a szükséges anyagiak megteremtése. A hagyományos lehetőségek közül a szponzoráció és a kockázati tőke bevonása a mi esetünkben különösen nehéz, hiszen a Hold esetében egy nagyon új, a megszokottól meglehetősen távol lévő területről van szó. Ezért is döntöttünk úgy, hogy, kicsit rendhagyó módon, egy tágabb közösséget is megpróbálunk megnyerni a projekt támogatásához. Ráadásul egy olyan témát kerestünk, ahol a látszólag markáns különbözőség ellenére is van közös pont, amely segíthet felkelteni az érdeklődését. Az Aranycsapat legendás eredményeket ért el, gondoljunk csak a 6-3-ra a Wembley stadionban, és biztosan mondhatjuk, hogy nagy hatással volt a labdarúgás egészére és a magyarságra is. Mi azt szeretnénk, hogy a Pulira is úgy lehessen emlékezni majd, hogy mi magyarok is ott bábáskodtunk a ciszlunáris gazdaság születésénél.

A Téridő plakett egy egyedi időkapszula. Egy 20 cm x 20 cm-es tábláról van szó, amelyet két változatban szeretnénk megvalósítani. Az egyik egy ún. keramikus mikrofilm, egy kerámiatábla amelyre akár 5 millió karakter is felkerülhet egy speciális lézergravírozási technológiával. És nem kell hozzá csak egy egyszerű 10-szeres nagyító, hogy akár tízezer év múlva is olvashassuk – gondoljunk csak a babiloni agyagtáblákra! Ez a kerámiatábla a világ talán legizgalmasabb időkapszula projektjének, a Memory of Mankind (Az Emberiség Emlékezete) a keretében a hallstadti világörökségi sóbányába kerül, egy alumínium másolata pedig az Astrobotic Peregrine űrhajóján fog utazni a Holdra.

A Téridő plakett tartalmának összeállításában igazából mindenki részt vehet: szeretnénk egy tarka „szőnyeget” összeállítani családi eseményekről, emlékekről, művészekről, sportolókról, cégekről. A plakett egyik kezdő, az egész projektnek lendületet adó témájának választottuk, hogy az Aranycsapat emlékét is örökítsük meg a Holdon. Tizenkét, egyenként kétezer karakteres Hold-jegyzetben, vagyis összesen 24 ezer karakterben szeretnénk megörökíteni a legendás csapat történetét.

Puskás talán még mindig a legismertebb magyar személyiség a világon, nekem is van ezzel kapcsolatban kedves személyes élményem. A marrakesi piacon marokkói barátaim egy eldugott helyen lévő üzletbe vittek, amikor az árus meghallotta, hogy honnan jöttem, széles mosollyal azonnal „Puszkasz, Puszkasz“ kiáltásban tört ki. És ne feledjük az Aranycsapat érdemeit sem!

Az űrprojektben is van példa közösségi finanszírozásra. Ezek általában akkor működtek, amikor megtalálták azt a közösséget, amely rezonált a konkrét projektre, és megvolt a megfelelő professzionális marketing támogatás is. Azt gondoljuk, hogy a focitörténelem és egy jövőt idéző projekt összekapcsolása tud egy olyan izgalmas mix lenni, amellyel a sportrajongókat és a „kockákat” egy nevezőre tudjuk hozni. Ehhez jön a Tőkeportál abszolút profi támogatása, így én bízom abban, hogy az 1,2 millió forint támogatási célt elérjük, és az Aranycsapat elindulhat a Holdra – nekünk pedig a sikeres kampány élménye további motivációt ad a fejlesztések folytatásához.

Támogatóinknak egyszerre fontos az űrszektor mint a jövő egyik fontos iparágának a támogatása, és a magyarság sikereinek az üzenete – örülnének, ha az Aranycsapat a Holdon is „hódíthatna”. És ott van persze mindig egy kis személyes büszkeség is:

„Nem mindenkinek a neve lesz a Holdon, de az enyém igen…. És a Tiéd is, ha beszállsz a közösségi finanszírozásba. Holdra Magyar!”