2021.10.22. – Tőkeportál saját tartalom

Miniinterjú sorozatunk következő epizódjában Faluvégi Balázst, a Magyar Fintech Szövetség elnökét mutatjuk be Nektek. Balázs igazi fintech szakértő, elmondása szerint főként olyan fintech cégek üzleti modelljének kialakításában, validálásában vesz részt, amelyek valamilyen fontos társadalmi misszióval is rendelkeznek. Társalapítója a Blueopes fintech cégnek, ami robot tanácsadó szolgáltatást nyújt, valamint a tőzsdézésben is otthon érzi magát, saját tőzsdei bevezetése is volt már korábban.

Klasszikus befektetés szakmai területen dolgoztam, befektetési tanácsadóként, alapkezelőként, portfolió menedzserként. A technológia mindig is érdekelt, az új kütyük és digitális szolgáltatások területén tipikus early adopter voltam és vagyok, már gimnáziumban is nekem volt otthon először internet, a zsebpénzemből a lehető legolcsóbb betárcsázós, majd ADSL és mobiltelefont is én vettem először az évfolyamból, amin már 18 éves korom előtt tőzsdézni kezdtem, mert akkor még online rendszerek nem igazán léteztek.

Bő 10 évvel később az egyik ügyfelem, akinek a portfólióját gondoztam, felvetette hogy érdemes lehetne digitalizálni, amit csinálok. Akkoriban jelentek meg az első robo-advisor-ok az Egyesült Államokban, és szakmai szemmel alaposan kielemezve úgy láttuk, hogy ezek még eléggé kezdetlegesek, és lehet javítani rajtuk. Elkezdtünk ötletelni ezen és közben meghívtunk a csapatba egy technológiai oldalról is komoly tapasztalattal rendelkező, de a tőzsdét is jól ismerő srácot, akivel együtt már az algoritmust is fejleszteni kezdtük.

Egyike lettünk az első startup-oknak a nagy fintech hullámban, és az első hazai fintech versenyen is részt vettünk, amin közel 60 cég indult el. Ebből végül öt került be az első magyar ágazatra célzott akcelerátor programba, köztük velünk. Innentől fogva az éppen csak kivirágzó ökoszisztéma számos tagjával találkoztunk a következő évek során, így belecsöppentünk és részei lettünk a fintech világnak Magyarországon.

Idővel annyi az ágazatba tartozó cég jött létre, amelyek hasonló problémákkal szembesültek, hogy ezek orvoslásában való segítség érdekében nyolc másik vállalattal együtt létrehoztuk a Magyar Fintech Szövetséget, amelynek jelenleg is számos tagja van.

• Nem könnyű alacsony belépési küszöböt létrehoznia. Miközben egy pénzügyi szolgáltatás bonyolultabb és keményebb szabályozás alá esik, mint szinte bármelyik ágazat, az ügyfelek ugyanúgy elvárják a jó, gyors és könnyed ügyfélélményt.
• Nem egyszerű jó skálázhatóságot elérni. Bár a felhő szolgáltatások és a megfelelő tech stack összeállítása viszonylag jól lehetséges, nem egyszerű az egyedi igényeket becsatornázni, viszonylag kevés tipikus use case-be.
• Magyarországon még mindig nem elég széles a digitálisan affluens réteg, ebben nyilván a relatív kevés számú fiatal lakosság is szerepet játszik, ezért innen indulni egy B2C szolgáltatással nem kifizetődő, és nagyon nehéz a kezdeti, meggyőző traction-t kiépíteni
• A szabályozás helyenként rugalmatlan, lassú és nem hogy nem progresszív eléggé, de az erős fogyasztóvédelmi szempont egyébként érthető mivolta miatt konzervatív is. Ezért nehéz megtalálni azt a szolgáltatást a megfelelő funkciókkal, amit viszonylag gyorsan engedélyezni lehet – ha lehet egyáltalán.
• Finanszírozás tekintetében komoly kihívás megtalálni az ideális és szükséges mértékű runway-t, vagyis azt az időtartamot belőni a befektetési tárgyalások során, és a term sheet aláírása előtt, ami elegendő időt hagy a felfutáshoz, de nem túl sokat ahhoz, hogy befektetői oldalról ne merüljön fel elégedetlenség.

Bár vannak ígéretes startup-ok és folyamatok, még nagyon sokat kell azért tenni, hogy a hazai ökoszisztéma tovább fejlődjön egy olyan szintre, ami már egyértelműen vállalkozásbarát és technológia központú legyen. Egyelőre sokkal inkább sodródunk az árral, szerintem pedig ennek az élére kellene állni, legalább régiós szinten, ami mind a gazdaság egésze, mind a fogyasztók számára óriási előnyökkel járna. Van rá példa Európában, hogy ezt általánosan, vagy akár egy-egy szektorra célozva meg lehetett tenni, az előbbi esetben Észtországot, az utóbbi esetben Litvániát tudom felhozni látványos példának.

Szükség lenne progresszívebb, az innovációt kifejezetten támogató jogalkotásra és valamennyire szabályozásra is.

Erősíteni kellene az oktatást, ami mind mennyiségben, mind minőségben ugrást jelenthetne humán erőforrás fronton, továbbá szélesítené a digitálisan affluens rétegeket.

Az állami szerepvállalást a startup finanszírozásban fokozatosan vissza kell szorítani addig a pontig, ameddig már nincs piactorzító hatása. Az elmúlt évek EU-s és hazai költségvetésből származó kockázati tőke programjainak volt bőven pozitív hatása, de nem szerencsés, hogy ennyire dominálják a piacot.

A legfontosabb azonban az lenne, hogy a lokális mindset-et és kultúrát igenis cseréljük le globális, vagy legalább régiós központú kultúrára és mindset-re, mind az állami szereplők, mind a fogyasztók, mind az egyetemek és nem utolsósorban a startup közösségek esetén. Olyan startup-okra van szükség, amik gyorsan tudnak skálázódni, eleve nemzetközi térben terveznek terjeszkedni, és nemcsak a magyar piacot tartják szem előtt. Ehhez a technológia fókusz és a gyakorlott, angolszász jellegű üzleti érzék elengedhetetlen. Cserébe el kell tudnunk viselni, hogy nemzetközi szereplők is megvetik itt a lábukat. Az nem jó, ha a Revolut letarol itthon mindent, ami neobank. De az sem jó elképzelés, hogy legyen magyar neobank, ami magyar ügyfeleket szolgál ki. Legyen Revolut is, és legyen egy, vagy akár több jó szolgáltatás fókusszal rendelkező magyar központú neobank is, ami a régióban, vagy akár egész Európában sikeres.

Az embereket elszoktatták attól, hogy saját döntéseket hozzanak, és ezeknek a kockázatait is felvállalják, cserébe a jó döntések eredményeiből is igazán részesülni tudjanak. Még mindig nagyon kevesen fektetnek Magyarországon részvénybe, mert az állampapír piac a kedvező és kockázatmentesnek tekintett hozamaival elnyomja a piacot. Ennek az árát azonban minden adófizető megfizeti és paternalizmusra is nevel: majd az állam megoldja helyettem a megtakarításaimat, a rezsiköltségeimet, megvéd mindentől ami új és idegen.

Szerintem azonban mind az individuális döntések szerepét, mind az önszerveződő közösségek erejét erősíteni kell. A közösségi finanszírozás és azon belül is az equity crowdfunding ennek tökéletes terepe. Itt az ember dönt arról, hogy mibe fekteti a pénzét, alaposan megismerheti a fundamentális hátteret, és eközben egy közösség része is lesz. Ezáltal hosszú távon nemcsak magasabb hozamok lesznek a befektetéseinken, de a tanulás révén egy sokkal erősebb vállalkozói és befektetői kultúra is ki tud alakulni.

Igen, a startup-okba való befektetés nemcsak nagy kockázatokkal jár, hanem hosszú időtávval is. Legalább öt évre érdemes gondolkozni, és fel kell készülni arra, hogy egy-egy vállalkozásba befektetett pénz akár teljesen elveszik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezeket messze kerülni kell, hanem azt, hogy a helyén kell tudni kezelni. Azoknak ugyanis, akik kellően türelmesek, és egy diverzifikált portfóliót hoznak létre, mind eszközkategóriákból, mind startup-ok között, egy-egy befektetés idővel nagyon bejöhet és azon, azokon olyan sokat fognak keresni, ami bőven ellensúlyozza a többi veszteséget és a pénz időértéke miatti veszteségeket is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy személytől függően valahol 0 és 20% között érdemes ilyen, korai fázisú cégekbe tenni a pénzünket, miközben a kötvényekben, részvényekben, ingatlanokban stb. is van hasonló nagyságrendű, vagy akár nagyobb kitettségünk. Plusz a startup “eszközkategórián” belül is diverzifikáljunk, lehetőleg akár egy 10-15 elemből álló portfóliót építsünk fel 2-3 év leforgása alatt. Amíg nem volt equity crowdfunding, addig ezt csak milliárdosok tehették meg, de az olyan platformok mint a Tőkeportál lehetővé teszik, hogy ezt sokkal kisebb léptékben tegyük meg, így ha valakinek akár már kisebb összegű megtakarítása is van, akkor ő is képes lesz úgy befektetni startup-okba, hogy nem kell irreálisan magas kockázatokat vállalnia.

A startup-oknak pedig meg kell tanulnia, hogy a nagy lehetőségek felvillantása mellett a prezentációikban, deck-ükben, tájékoztató anyagaikban ne ígérjenek fűt és fát, hanem igenis mutassák be a kockázatokat és a lehetséges forgatókönyveket. A befektetőkkel való kapcsolat esetén a tőkebevonás egy viszonylag hosszú és energiaigényes folyamat, de akkor is csak az első lépcső. A későbbi szakasznak sokkal nagyobb jelentősége van, és erre már a legelején nagyon alaposan fel kell készülni. Jó pár olyan korai fázisú céget láttam, ahol a kezdeti sikeres tőkebevonás után akár az alapítók, akár a befektetői oldal hibájából, de olyan toxikus légkör jött létre, ami a későbbi munkát, illetve befektetési köröket is szépen lassan ellehetetlenítették, ami az adott startup halálával, vagy legalábbis a benne lévő potenciál kiaknázatlanságával járt együtt.

Ha szeretnél Balázsról még többet megtudni, látogass el a mentorprofiljára!